Na végre vezetek! Az előző részből kiderült, elméleti vizsga és alkalmassági, pipa. Már csak gyakorlat (vezetés) meg elsősegély van hátra. Előbb a desszert. Bementem az iskolához, hogy kérnék egy oktatót. Mindegy ki, nekem úgy is az autó a lényeg. Választok valami jót. Hát nem így történt és ez volt az egyetlen pozitívum, amit az iskolámtól tapasztaltam. Amúgy nem akarom lehúzni, mert régen tuti jó volt (gondolom innen a hírneve), de most már nagyon megkopott a fénye számomra így, a színfalak mögül. Tehát felhívom, időpontot kérek és GO. A szokásos, Flóriánnal szemben lévő parkolóban tali. Kék Ford Fusion (1.4 TDCi). Az első személyautó, amit tényleg magamtól vezetek. Idáig, futár fater miatt csak teherautókat vezethettem (Renault Traffic; Peugeot Boxer; Fiat Ducato; Citröen Jumper, Berlingo; Opel Combo) és jól gondoltam, hogy egy személyautó teljesen más vezetési stílust igényel.

Oktatóm, "J" (így fogom hívni) jó fej, ez egyből kiderült. Beültem kézfogás, névcsere és gyerünk a rutinpályára. Útközben huzatja, de ésszerűen. Megmutatja az autó "képességeit". Oké, kezdjük. De, nem! Elkezdi magyarázni, hogy hol van a motor, a váltó, meg a felfüggesztés rejtelmeibe is bevezet. Mosolyogva hallgatom autószerkezeti monológját és közben arra gondolok, hogy ezt mind tudom. Sebaj, 10 perc volt és nem több. Helycsere, ülés beállítva. Mondja, indítsak és kezdjünk egy-két elindulás, megállással. Minden rendben, akkor emelkedőre föl, ott megállás és elindulás. Be a pályára, ahol gyorsítás, lassítás, valamint szlalom a feladat. Végül kanyarodás és el is röppent az első óra, de Dont Fos! hiszen egy alkalom két órának lett megbeszélve. Tíz perc pihi. Gondoltam most parkolást gyakorlunk, vagy mégsem? Induljunk, mondja. Kérdem, hova? Visszafele, te vezetsz. Mondom, jól van, de forgalomban? Még szép! Tanultál KRESZ-t, nem? De,de! Akkor mire vársz? Majdnem magam alá fostam. Egyből forgalom.... Valahol sejtettem, hogy megbízik vezetői "képességeimben" és nem akartam csalódást okozni. Sikeresen visszavittem a kis fjúzsönt. Akkor, holnappal búcsúztunk.

Másnap újra pálya és mint tegnap vissza, oda is én vezettem. Az első parkolási feladatokkal szenvedtem, de éreztem, jól megy ez. Második órában már kint kellett rutinoznom a parkolásokat rendes személyautók közt, utána meg vissza a bázisra (parkolóba).

A harmadik alkalom nem volt szokványos. "J" azzal indított, hogy éhes és menjünk el a közértbe venni olyan finom almás sütit, amit szeret. Ott parkolás gyak. majd irány kávézni. (Ez megszokott viselkedés az oktatóknál, amikor egy normál, mindennapi helyzetet gyakoroltatnak be a tanulóval. Azzal meg, hogy közben poénkodik csak a stresszt űzi ki belőlünk) A második órára, már kezdett kimenni belőlem az kezdeti idegesség, ami az első forgalomban lévő vezetésem óta üldözött.

Ezek után már csak néhány izgalmas esemény volt, amíg elérkeztem a vizsgáig. Az első ilyen, amikor emelkedőn kellett megállnom, majd onnan jobbra kanyarodnom. Sikerült lefulladnom, majd másodszor is (idegességemben) és "J" kezdett a megszokottnál magasabb hangon beszélni. Harmadszorra sikerült, de annyit szenvedtem a következő, sima balra kanyarodással, plusz még a kormányt is lassan tekertem, hogy sikerült először kiakasztanom, az előbbi incidenstől agyilag lefárasztott oktatómat. Kiabált, de már nem tudom, mit.

Másodszorra tényleg hülye voltam. Túl korán kezdtem besorolni és belenyúlt fékkel, közbe pedig torkaszakadtából üvöltve "magyarázta" el, hogy miért is volt ez baromság a részemről. Gondoltam ez velejár. Hibázok, ő lebasz, én pedig okulok belőle. Idáig kétszer beszélt velem így, de én nyugodt és  kulturált mivoltomból nem szóltam vissza soha. Még a következő és egyben utolsó kirohanása után sem, amikor is esküszöm, benyomott kuplunggal váltottam egy recsegős 3-ast. Ilyennek még soha sem tapasztaltam, pedig már láttam másra is kiakadni. Húsz percig basztatott, majd szokásosan elmagyarázta, hogy ilyenkor csak simán vegyem vissza és erőltetés nélkül, próbáljam meg újra.  Összevetve jól telt el a kötelező harminc és a pluszba vett négy óra. Jókat röhögtünk, beszélgettünk.

Következett a rettegett vizsga. Előzőleg már kérdeztem tőle, hogy tíz emberből hány megy át elsőre? Azt válaszolta, hogy jó esetben is öt, de inkább három vagy négy. Hozzátette, hogy ez igazából a tanulón és a vizsgabiztoson, valamint kettőjük röpke viszonyán múlik. Ezekkel a szavakkal indultam el 09:45-re a Mozaik utcába. Eddig sem nagyon lévő magabiztosságomon az sem segített, hogy esett az eső. De nem csak simán esett, hanem esett mint az állat!! Még sosem vezettem esőben. Most mi lesz? Most mi lesz? Kérdezgettem magamat úton a találka helyszíne felé. "J" csak biztatni tudott, hogy az előttem vizsgázó diák megbukott, de nem kell aggódni mert csak egy 65 éves nagyi volt, aki végig a padkán ment. Megjött a vizsgabiztos. Beült és szólt, hogy a tanult módon vizsgáljam át az autót, hogy megfelel e a biztonságos közlekedésre és szóljak, ha megvagyok. Rendszám, világítás, index, stb... Megvagyok! Rendben, ide kérek egy aláírást, hogy nem fogyasztott semmi tudatmódosítót és nem áll alkohol befolyása alatt. Köszönöm, akkor húzzon egy tételt. Odaadtam "J"-nek és már indultunk is. Szakadt az eső. Parkolás jobbra-előre, balra-hátra  90 fokban és egy megfordulás, ami nem ment zökkenőmentesen. Ahol épp fordulni akartam csak úgy jöttek az autók. Ott álltunk kussban legalább 2-3 perce, mire mindkét oldalról szabad volt a terep. Mentem még tíz percet mire a vizsgáztató, kérem menjünk vissza a parkolóba. Kétes érzelmekkel álltam be mert nem vezettem le a szükséges 50 percet. Vártam az ítéletet. Gratulálok Attila, ön átment, de hagy tegyem hozzá, hogy azt a megfordulást jobb helyen és pontosabban is végezhette volna., majd balesetmentes kilométereket kívánt, köszönt és elviharzott. Végezetül a végső búcsú következett oktatómtól és annak autójától. Kezet fogtunk és elváltak útjaink, de hozzátette még, hogy ritka az olyan tanuló, mint én. Hazafele, siker ittasan már csak arra a rohadt elsősegély vizsgára tudtam gondolni....

Szerző: hkatti

2 komment

Címkék: jogsi

A bejegyzés trackback címe:

http://autofanatik.blog.hu/api/trackback/id/tr515024553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Fejes91 2013.01.25. 10:56:06

Az én második rutin órám is már igazából forgalmi volt, szépen hazajöttünk a mellék utcákon. Úgy látszik ezt más oktató is be meri vállalni akinél úgy látja jónak

hkatti · http://autofanatik.blog.hu/ 2013.01.25. 16:31:59

@Fejes91: Igen. Ha az oktató forgalomképesnek ítél, akkor már szerintem megvan az a bizalom kettőtök közt ami a további vezetést gördülékennyé teszi. Habár szerintem nincs sok ilyen ember/tanuló (ahogy én láttam).