Az első részben a tanulási menetről, valamint az elméleti vizsgáról is volt szó. Az előző, második, viszont csak a vezetésről szólt. Ma az egészségügyi vizsgámról és a végső ügyintézésekről fogok írni.

 Ugye a gyakorlatot letudtam és jöhetett a férfiasan bevallva, rettegett EÜ vizsga. Enyhén szólva sem kapkodtam el. 2012 Szeptember 8-án volt a forgalmi vizsgám, az elméletire meg November 6-ára kaptam időpontot. Az alapkoncepció az volt, hogy Októberben már meglegyen és Novemberben már vezethessek. Mindenki nagyon beszaratott, kivéve a szüleim. Ők azt mondták, hogy nem nehéz. Neked menni fog, stb. De a rajtuk kívül tényleg az összes megkérdezett azt felelte, hogy szívás. Volt aki átment, de épphogy, volt aki nem ment át, de épphogy, meg volt aki átment, de fizetett. Én azt vallom, ha valaki rendesen megtanul valamit (a tanfolyamot leszámítva) az képes egyből sikeres vizsgát tenni. Ez volt a cél, a sikeres vizsga, ami már a jogosítványt jelentette számomra. Vettem egy könyvet és kiírtam belőle mindent, amit érdemes volt. Segített még az egyetlen értelmes cselekedet, amit a "csodálatos" tanárnő tett. Mondott két webcímet: http://voroskereszt.hu/; http://www.elsosegely.hu/. Én személy szerint használni, csak az utóbbit tudtam és addig amíg a könyv meg nem érkezett. Jó volt, sokat segített és ezer forintért a vateráról nem volt rossz döntés. Néztem még tanulás közbe videókat, amiket a ytube-ra beírva sikerült megtalálnom. Tudtam mindent, de még mindig "féltem". A magát tanárnak nevező nő annyiszor mondta el, ja nem is, üvöltözte a bukás és megbukott szót, hogy már kitörölhetetlenül beleíródott mentális HTML-embe.

Holnap délben minden kiderül. Szólításra várok, de öt tagú önkéntes csoportokat várnak egymás után. Én még nyúl voltam és a negyedik vagy ötödik négyfős (már nem emlékszem) turnusba jelentkeztem. Bent egy hangoskodó, de kifejezetten jó fej vizsgabiztos várt és annak adminisztrátora. Egy sráccal stabil oldalfekvést kellett bemutatnunk a másik két lány pedig ezalatt újraélesztést hajtott végre. Utána tétel húzás. Nekem nem volt nehéz, A: két autó ütközött, hogy mentem ki a sérültet (rautek féle műfogással); B: sokkfektetés elmagyarázása (lábakat fel kell emelni). Ennyi! Ettől féltem baszki, amit egy kicsit is tanult ember simán elmond. Volt bennem persze egy kis félsz reggel, de bizakodva vittem minden papíromat, hátha átmegyek és ekkor már elugrom a központba.

Így is történt. Kértem egy igazolást, ami bizonyítja, hogy minden vizsgán sikeresen átmentem. Azzal el kellett mennem az okmányirodába, ahol kérvényezhettem a jogosítványom elkészítését és kiküldését. Egy tipp: ne, ismétlem NE! egy kerületi, hanem a központi okmányirodába menjetek. Igaz nincs időpont és elbaszol, legalábbis én elbasztam két és fél órát a sorban állással/üléssel, de nem kell heteket várni egy nyomoronc időpontra. Ez a lehető legjobb döntés. Még azon a héten(három nap múlva) megkaptam postán azt, amin hét hónapot dolgoztam. Nem egy sima kő esett le a szívemről, egy hegyomlás volt az, ami abban a pillanatban a legfelemelőbb érzés egy autómániás életében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.